Ukrán vaj az Intermédia mikroszkópja alatt

Erdos Zsofi

Magyarországon élő, foglaltház vagy ahhoz hasonló rendszerben aktív vagy anno működött személyekkel keszítünk interjút. A kutatás az ilyen közösségi szerveződések élelmiszerbeszerzését célozza (többek között) egy beszélgetes során felvett anyagból összevágott rövid, ismeretterejesztő film formájában. A videóból érintőlegesen kiderül a magyarországi squat illetve foglaltház története a 80-90es évekig visszamenőleg illetve a mai squatokhoz hasonló szerveződések helyzete és mindennapjai.
A videó koncentrál a foglaltházakhoz hasonló szerveződések élelmiszerbeszerzésére (hogyan, honnan, mekkora menyiségben) és az élelmiszer bármilyen mas jellegű (étkezés/alkotás közösségen belül és egyénileg) felhasználására az említett közösségi rendszerekben.

Sós József

Az ukrán vaj

Nem különösebben szeretem a vajat, néha megkívánom. Azt hiszem, sok mindennel sokan vagyunk így. Mindenesetre a vaj a főzés alapanyaga is, tehát olyankor is eszek belőle, amikor nem is gondolok a vajra, pl. amikor péksüteményt vásárolok a pályaudvaron.

Az ukrán vaj eltérő csomagolással, eltérő helyről érkezik Magyarországra. Azért érdemes erre felfigyelni, hiszen tömegében érkeznek az áruk a világ minden tájáról a legkülönfélébb csomagolásban, azonban ez a vaj egy nem konvencionális csomagolásban érkezik egy trianon-szindróma által érintett nem is oly távoli területről.

az ukrán vaj tömlőben kerül csomagolásra
a vaj Ukrajnából érkezik
a vaj senkinek sem árt
a vaj olcsóbb, mint a magyar piacon fellelhető egyéb vajak
kuriózum a magyar piacon, és nem vetélytárs

Ennek az ukrán vajnak a különbsége szembe ötlően az itthon kenős sajtoknál megszokott tömlő. Minden kulturális termék, ahogyan a megfelelően informált tárgyak (ehetőek is), más formába kerülve érvényesülnek. A nem megszokott, eltérő forma váltja ki az érdeklődést. Ez a mechanizmus a vaj esetében indusztriális szépséggel párosul. Miként egy érdekes formájú cukrászati termék, hiszen ehető, olyan bűbájjal vonja az ember figyelmét ipari testére. Ez az érzés megelőlegez egy analógiát a jövő technológiái felé (ehető intelligens szervezetek, nanorobotok). Az ipari technika fényűző „csóróságának” érzése révén.
Ukrajna felettébb egzotikus területe Európának. Vadregényes tájai, történelmien olcsó árai, a jellegzetes kelet-európai kultúra, amit nálunk is, ott is kendőzni próbálnak, ott lehetetlen a fejkendős nénik által, akik falvakban, városokban éppúgy az autentikus ruhát hordják. Kárpátalja, ahonnan a vajat csempészik, ködös vidékként tűnik fel az éjfélkor is egy sámlin ülve Kossuth Rádiót hallgató pesti ember számára. Ennél többet tudunk, ha az internetről tájékozódunk Kárpátaljáról. Ott is a köd ugyanaz a jelenség, mint itt, és a bizonyos termékek ottani alacsonyabb ára vonzza a csempészeket, hogy adják el Nyíregyházán a szajrét, a vajat. Bizonyos termékek (pl. osztrák csokoládé) Magyarországon olcsóbbak, így a nyereséget ezekbe fektetik, és otthon eladva, újra vásárolva forgatják meg a pénzt.
Nem tesznek ezzel beteggé senkit. Hivatalosan előállított minőségű vajat árulnak. Hasznára vannak a helyieknek, hiszen hozzásegítik őket az így is (duplán eladva) alacsonyabb költséghez.
Ez az alacsonyabb ár felveti a spórolás filozófiájának kérdését. Sok kicsi sokra megy, és aki ezt nem vallja, bizony észre veszi a költségein. Sokszor próbálják belénk sulykolni, rászedni minket, akár a politika vagy a marketing részéről, hogy igenis áldozzunk nagyobb összeget egy adott cél érdekében. Azonban az, aki nem határtalanul bár, de spórol, többet költhet, de legalábbis többször egy adott jövedelmet véve alapul.
Az ukrán vaj elszigetelt jelenség, csupán nyíregyházi piacokon kapható. Nem vetélytársa a magyarországi össz-piacon kapható áruknak. Pontosabban nem mint jelenség elszigetelt, hiszen mindenhol csencselnek valamivel. Mégis olyan kuriózum, ami felhívta az intermédia figyelmét. Az első pontban kifejtett kulturális és egész kultúrára vonatkozó analógiai és jelképi erejével.

Az ukrán vaj, mivel nem megszokott, hanem egzotikus jelenség, a balkáni és kelet-európai humor forrása is lehet. Önazonosságunk jelképe, hiszen máshol más csomagolásban jelenünk meg, amit itthon talán megszokottnak vélünk. A művészi alkotás metaforája, hiszen elég rajzolni egy nem megszokott formát, és ugyanez az érzés társul hozzá. Az ipari előállítás és a fogyaszthatóság higiéniája duplacsavarral látja el, olyannal ami túlmutat a művészet lehetőségein, és ezt a meta-formát a könyörtelenül valóságosság kulturális metaforájává változtatja.

vaj

Blogarchívum

Magamról