Ukrán vaj az Intermédia mikroszkópja alatt

Hjaj, nagy baj van, nagy baj van!
Nincs tej a vajban,
Vaj sincs, csak a zsivaj van.

Anna robog, nagy a zaj,
Nem sejt semmit a kiscsaj.
Mindjárt lesz itt agybaj!

Végállomás nem Shanghaj,
A vasút úticélja Ukraj-
"Na! Hova lett a vaj?!

Eltűnt a kabátom is, jaj!
Fogják meg, hol a tolvaj?!"
De amaz láthatatlan, mert raj.

Anna szívében nagy a sóhaj,
Ami eltűnt; az tíz darab vaj!
Hová fajult az emberi faj?!

A két osztály együtt zengi: "Sebaj!
Lesz majd még ilyen hepaj!"
Viszont amit kapunk, az több óhaj.

"Írjunk esszét?!" - ránk tör az idegbaj.
Kihullik fejünkön az összes haj.
"Ilyet János nem kért tavaly!"

Nem szalad alólunk ki a talaj!
Megírunk mindent és lesz ukrán vaj!
Aztán hajnalig tart majd az ihaj-csuhaj!

- E verssel az esszét kiváltottam e, vajh?

(Ezt a verset Mihályi Barbara írta. Az ukrán vaj Budapestre szállítását nagyban nehezítette a rossz közbiztonság. Az egyik vajszállítmányt teljes egészében ellopták. A közbiztonság állapota a sajátos értékekre van kivajazva. Egy import áru, élelmiszer olyan értéket képvisel, amely nincs biztonságban sehol. Értékét addig őrzi, amíg le nem jár a szavatossága, ezért minél előbb az orgazdáknak tovább kell adniuk a lopott árun. Nem lehetetlen biztonságosan Budapestre szállítani Ukrajnából vajat, azonban számolni kell az útonállókkal.)