Ukrán vaj az Intermédia mikroszkópja alatt

Mocsár Zsófia

DIY vaj!

Mire jó a vaj? Evidens: felhasználható a konyhaművészetben.  A vaj tulajdonsága: „kenyérre lehet kenni”[1]. Nem is olyan egyszerűen, ha már itt tartunk: ha frissen veszem ki a hűtőből, egy tömör, hideg téglatestet (hasábot, gömböt, rudat, amorf formát, ha előzőleg megolvadt stb.) tartok a kezemben. (vö. Bódis Kriszta: Kemény vaj) Lehetne versenyt rendezni, ki tudja a leggyorsabban megkenni a kenyeret ezzel a korántsem kenhető, inkább forgácsolódó, szeletelhető, anyaggal. Rövid keresés után megtaláltam a forgalomba hozott hősugárzó vajazó kést. Hányféleképpen kenjük meg egyáltalán vajjal a kenyeret?

            A házi, ízesített vajak kategóriájában beszélhetünk csípőspaprikás, medvehagymás, petrezselymes, citromos-petrezselymes illetve olívás fűszervajról, létezik bazsalikomos, fokhagymás, szárított paradicsomos változat is. Csinálnak vajat kecsketejből, de dióból és mogyoróból is. A tisztított vaj, a ghee, indiai specialitás, sütésre használják elsősorban. Mindez elkészíthető házilag is. Tejszínből. Felszínből.[2] Vajkrémek tömkelege. Vajas kenyér sósan, cukrosan, májkrémmel, lekvárral, mézzel. Burgonya megsütve, vajjal puhítva. Találj ki új receptet a vajjal! Mindezek után rá kell jönni: nehéz feladat.

Néhány szakácskönyv átlapozása után ilyen mondatkezdeményekkel találkozhatunk: „a vajat lábasban megolvasztjuk”, „megforrósított vajon üvegesre pároljuk…” „olvasztott vajjal meglocsoljuk” stb. Mindebből arra következtetek: a hideg ételekhez szilárd állapotban, meleg ételek készítésénél folyékony állapotban hasznosítjuk a vajat.

A mai konyhaművészet nem arról szól-e, hogy keverjünk össze mindent mindennel, önmaga ellenpontjával, -pontjaival (de csak módjával): édeset sóssal (ez a minimum persze), citromot mézzel, vajhalat vaníliával, májat fahéjjal és szegfűszeggel - így keletkezett-e a sós vaj karamell is például? Mindent lehet finomnak tudni, lehet ínyencnek mutatkozni, ha meghallom, hogy olívaolaj, szárított paradicsom, parmezán, gondolhatok-e rosszra? Bevallhatom-e, hogy nem szeretem az olívabogyót? A vaj ma „trendinek” számít? Oké, használják étolaj helyett, de használnak állatzsírt, illetve olíva- mogyoró- pálma- kukoricacsíra- szőlőmag- stb. olajat is. Miért választja mégis sok ember a vajat? Olcsóbb? Természetesebb? Ha már arról beszélünk, hogy természetesség, mi természetes van abban, hogy elfogyasztjuk egy másik emlős mirigyváladékát valamint az abból készült termékeket. Ilyet csak az ember csinál. Létezik ma olyan termék egy áruházban, ami természetesen készül? Mi történik, ha kihagyom a vajat az életemből? Minden pótolható. Margarin ugye. Már ha eltekintünk a kísérlettől, miszerint ha vajat és margarint kiteszünk a szabadba, a vajat a hangyák azonnal felfalják, míg a margarinhoz hozzá sem szagolnak. A vaj is pótolható.

Kellemetlen lehet vajat enni magában. Nem tudok olyan emberről, aki beleharapna és úgy enné. Tehát önmagában kevés.

Vaj: szexualitás? Becsomagolni, eladni síkosítóként?

<Alig tágul, alig se nedvesedik.

„Várjál”- mondta, és belevájt ujjaival

egy megkezdett margarinba, magába masszírozta,

aztán még egy adagot.

„ENNI is fog még ebből?”

„Meg tudom mosni valahol magam?””- kérdeztem később.>[3]

Komoly tanulmányt írni, miért egészséges vajjal? Internetes fórumokra posztolni, felmérést készíteni, várni a reakciókat? A mai sterilizálni kívánt világunkban lenne-e olyan, aki ezt komolyan venné?

A vaj nyomot hagy. Zsíros. (Önmaga zsír.) És? Sok más is az. Kicserélni a vajat a szappannal. Nyilvános fürdés vajjal.

Árulhatnának folyékony vajat is flakonban, különlegesen hőkezelve, homogenizálva (bár ennek a jelentésével kapcsolatban homályos gondolataim voltak, míg utána nem néztem - feltételezem nem vagyok egyedül ezzel).

Olyan kiállítást csinálni, ahol a vaj eltűnt. (Hiszen ellopták a vonaton: vajtól megfosztott kóstoló). Olyan képeket (?) kiállítani, ahol ott vannak az alapanyagok, csak a vaj hiányzik?

 A kiállítótér tele asztalokkal. Az első asztalon csak kenyér. A következőn kenyér és lekvár. Majd kenyér és szalámi. Mogyoró. A végére lehet egészen sok alapanyag bármilyen vajjal készült étel receptjéből. Szabad kóstoló. Ugyanez az esemény később úgy ismétlődik meg, hogy minden asztalon ott a vaj.

Vagy DIY vaj. Formázd és csomagold tárlat. Közösségi vajköpülés az Intermédián. Olcsó, hasznos alapanyagból közösségi élmény majd egyéni mintázás, alkotás, csomagolás (McLuhan fej vajból, csomagoláson tv rajz például) majd kiállítás. Kiállítás, ahol a tárlók pultok is egyben. A művész mint kofa. A látogatók pedig megvásárolhatják házi vajainkat. Vagy kenjük a hajunkra.

[1] Ez önmagában is lehetne tárgyalási szempont: a mondatról, hogy „kenyérre lehet kenni” véleményem szerint mindenki a vajra asszociál. Puha, kedves, segítőkész, szolgálatkész. Lekvár. Dosztojevszkij beszélő nevű szereplője Marmalade jut eszembe a Bűn és bűnhődésből (Szonya apja). Mit jelent az, ha valakire ezt mondjuk? (Minden hájjal meg kent - szintén hasonló fogalomkör). Köztudott, hogy ha azt mondom valakire, számára a kenyér mindkét oldala vajas, arra utalok, hogy az illető biszexuális. Murphy törvénye: az elejtett vajas kenyerek mindig a vajas felükkel érnek földet.

[2] („A mélység van, bár nincs rá szükség. De csak ha van, szükségszerű a felszín léte. A Felszín másodlagos. Mély verseket arról a közegről szokás írni, amelyben éppen fuldoklunk. A felszínre pedig azért törekszünk, hogy levegőt vegyünk. Ha ismernénk a közeget, tudnánk, hogy remélhetünk-e levegőt a felszínén. Sőt, hogy van-e egyáltalán felszín. Mert nélküle értelmét veszíti a mélység. A Mélység másodlagos.” Kemény István: Témák a rokokó-filmből)

[3] Részlet Petri György: Hogy elérjek a napsütötte sávig című verséből